Három hónap elteltével júniusban újra személyesen találkozhattunk a Székesfehérvári-klub tagjaival. A koronavírus miatti távolságtartás után ugyancsak felértékelődött a „normális” találkozás lehetősége, amit mintegy száz napon át nélkülöznünk kellett gyülekezeti közösségeinkben éppúgy, mint a Langham-klubokon.
Az elmúlt év során kísérletet tettünk arra, hogy körbelátogassuk a klubtársak szolgálati helyeit, megkönnyítve legalább egyszer azok dolgát, akik 50 vagy akár 100 km utazást is vállalnak a mindig sok áldást nyújtó igehirdetői műhelymunkáért. Egyúttal célunk volt az is, hogy bepillantva szolgálati környezetünkbe jobban megismerhessük egymást. Így eljutottunk a rácalmási református gyülekezeti terembe, a súri és győrújfalui evangélikus lelkészi hivatalokba éppúgy, mint a székesfehérvári református gyülekezeti központba és a baptista imaházba.
Folytattuk volna még ezt a körutat, de a vírushelyzet új kihívásra indított minket, és videokonferencia segítségével hidaltuk át a távolságot. Ez az időszak különleges, nem várt áldással gazdagította klubunk életét. Mivel jellemzően mindannyian készítettünk online igehirdetéseket ezekben a hetekben saját közösségünk számára, számos felvétel vált elérhetővé az interneten, amelyet egymás épülésére is megoszthattunk. Így alakult ki az a gyakorlat a fehérvári klubban, hogy nemcsak textust választunk a következő találkozásra, hanem egyikünk prédikációját is közreadjuk – lehetőleg ugyanarról az igeszakaszról -, hogy a közös feldolgozás során a prédikációról is tudjunk visszajelzést adni, egymást segítve és egymástól tanulva.
Hálát adunk az Úrnak, aki átsegített minket az elmúlt hónapok elzártságán, miközben Igéjét nyitva tarthattuk, és gazdagodhattunk a Langham-klub áldásaival is.
Balogh Péter
